2005-ben a Spyro: A Hero's Tail és a Crash Twinsanity megjelenése alkalmából a McDondald's éttermek nyolc darab kvarcjátékkal kedveskedtek a Happy Meal menüt rendelő egyéneknek. A nyolc játék közül négy Crash, négy pedig Spyro témájú volt.

Rajongásom a Crash és a Spyro játékokért már egészen 2003 óta, a mai napig töretlenül tart és ezokból kifolyólag annak ellenére, hogy ezek utazásra szánt játékok, én mindigis olyan szentimentális értéket tulajdonítottam nekik, hogy egy díszdobozban tároltam őket és soha sem mertem elvinni egyiket sem sehová, félve attól, hogy elejtem, leöntöm, összekoszolom ésatöbbi.

Alább látható a teljes kínálat:

Első ránézésre is szépen kidolgozottnak tűnnek, a borítóképek jól tükrözik a Crash játékok mókás, és a Spyro játékok kicsit komorabb hangulatát. Ezek a 60mm szélességű, 88mm hosszú és (fedlappal együtt) 18mm magasságú téglatestek tökéletesen illeszkednek a kezünkbe, és a fedőt felhajtva férhetünk hozzá a screen-to-body ratio-t megcsúfláló, meglepően kicsi 21mm x 29mm-es játéktérhez, aminek a hátterért legtöbb esetben egy nyomtatott kép (vagy az sem) alkotja. A megjelenő figurák csak fekete színűek és nem meglepő módon kevés vagy szinte semmi animációval nem találkozhatunk. A bekapcsoláskor, győzelemkor és vesztéskor hallható zene és a csipogások ugyanaz, mint minden korábbi és későbbi kvarcjátékban az étteremlánctól.

Egyébként a McDonald's-ban már korábban is feltűntek más címek kvarcjátékokkal, - például a Spongyabob, valamint a Sonic sorozat több alkalommal is - de azok többnyire béna sport vagy jobbra balra mászkálós feladatokból álltak. A Spyro és a Crash esetében azonban minden egyes játék zseniálisan szórakoztató. Repülhetünk, megküzdhetünk Reddel, a piros srákánnyal, bebarangolhatunk egy labirintust és kulcsokat gyűjthetünk a túlélésért; mindegyik játék más és más. 

Összességben, azt tudom mondani, hogy csodálatos dolog... volt akkoriban... a kezünkbe venni ezeket a vackokat, hiszen gyerekként sokan ismertük és rajongtunk mindkét játékszériáért, de kézikonzolunk, mint például a korabeli GameBoy Advance, vagy színes kijelzős mobiltelefonunk (amikre egyébként voltak Crash-es és Spyro-s játékok is), csak a nagyon kiváltságos gyerektársainknak voltak (és az irónia az egészben, hogy azoknak, akiknek megvolt az előbb ikét dolog tekintettek a leginkább áhítattal ezekre kvarcmasinákra).

Tehát a nosztalgiázásom lezárás képpen, mielőtt bárki rohanna a bankba, hogy minden spórolt pénzét elverje egy ilyen ketyerére, tudnotok kell, hogy igazából teljesen felesleges. Ezek nem a mai embereknek lettek tervezve, hiszen - hangsúlyozom - több, mint tizenkét éve jelentek meg, mikor még csak a PlayStation 2, Xbox, GameCube és a GameBoy Advance hódított világszerte. Egyáltalán nem véletlen, hogy manapság nem találkozni sem a McDonald's, sem pedig más éttermek kínálatában kvarcjátékkal; egyszerűen nincs igénye agyerekeknek rájuk, hiszen ők is is inkább saját, vagy a szüleik telefonján játszanak, ha nagyon unják magukat.

De ha esetleg mégis ilyet tervezel vásárolni, semmiképpen se várj tőle két-három percnél több játékélményt. Rajongóknak nyílván kötelező darab a polcra, de körülbelül két-három percig nyomogatnád mielőtt örökre bedobnád az íróasztal fiókjának a legaljába.